Védőháló Oszkó

Az udvariasság

Kétértelmű érték: a legjobbat éppúgy jelentheti, mint a legrosszabbat.

Amikor negatív:

• A nagy emberek sértő udvariassága
• A kis emberek nyalizása
• A gazemberek udvariassága
• Akik nyugtalanítóan tökéletesen udvariasak (nem tudjuk, mire gondolnak közben)
• Akiknél egyáltalán nem hiteles, látszik rajtuk, hogy játszanak,
• A modoros

-    Az önmagában hívő udvariasság

A udvariassággal szemben először is az a fontos, hogy ne üljünk fel neki.

Az udvariasság nem erény, és egyik erényt sem pótolhatja.

Az udvarias viselkedés során az ember olyannak látszik kívülről, amilyennek belül kéne lennie.

A gyerekeket feltétlenül nevelni kell az udvarias viselkedésre.

Az udvariasság az erénynek a látszata.

Aki udvariasan viselkedik, előbb-utóbb hasonlítani kezd ahhoz, amit utánoz

(rájön, hogy érdemes szeretettel fordulni másokhoz)

2.

Hűség

A hűség az UGYANAZ erénye.

Valójában nem, vagyunk ugyanazok, mint tegnap, csak azért vagyunk ugyanazok, mert ugyanazt vallom magamnak, mert a sajátomként tartok számon bizonyos múltat.

A hűség:

-    Nem a feledés ellentéte

-    hanem a szélkelep, érdektől vezérelt csapodárságé, a megtagadásé, a hitszegésé, az álhatatlanságé.

Persze nem mindegy, hogy mihez vagyunk hűek (más a szerelmünkhöz és más az autónkhoz)

Hűség és a gondolataink viszonya:

Fontos:

Ellenállni a divatoknak, az érdek változékonyságának

Legyünk az eszméinkhez, gondolatainkhoz hűségesek,

Azaz MÉGSEM feltétlenül:

Ha az ember hűségesebb lenne a gondolataihoz, mint az igazsághoz, akkor a gondolkodáshoz, mint olyanhoz lenne hűtlen.

Legelőször is az igazsághoz legyünk hűek!

Ne utasítsuk el eszméink megváltoztatását (mint a dogmatikus)

Ne tekintsük abszolútumnak (mint a fanatikusok)

Hűség:

Jó és alapos ok nélkül nem változtatunk gondolatainkon, és –miután nem lehet folyvást vizsgálódni- újabb vizsgálatig azt tartjuk igaznak, ami egyszer világosan és szilárdan annak bizonyult.

Az embernek joga van változtatni a gondolataink, de csak ha muszáj Először is az igazsághoz, azután az igazság emlékéhez (a megőrzött igazsághoz).

Az erkölcs az udvariassággal kezdődik, a hűséggel folytatódik. Először azt csinálja az ember, amit szokás, azután magára vállalja azt, amit tennie kell.

A múltat nem eltörölni kell, hanem beteljesíteni (a sok jó szándékot)

3.

A bölcs elővigyázatosság

Ne csak szándékainkért vagy elveinkért feleljünk, hanem amint előre láthatjuk őket, tetteink következményeiért is.

Arisztotelész szerint:

A bölcs elővigyázatosság az a képesség, amely lehetővé teszi, hogy kellően mérlegeljünk, mi a jó vagy rossz az ember számára.

Nem általában érvényes, mindig valamilyen konkrét helyzetben szükséges döntenünk.

Lényege:

Úgy cselekedjünk, ahogyan kell.

A bölcs elővigyázatosság nem uralkodik, de kormányoz

(önmaga csupán eszköz, megmutatja, hogy adott helyzetben miként kell viselkednünk a nemes célok érdekében)

Nem elég szeretni az igazságot ahhoz, hogy igazságosak legyünk, a békét, hogy békések legyünk: a helyes megfontolásra, a helyes döntésre, a helyes cselekvésre is szükség van.

A bölcs elővigyázatosság a döntésről gondoskodik.

Érdemes követni, mert

Az okos ember nemcsak arra figyel, ami bekövetkezik, hanem arra is, ami bekövetkezhet.

A bölcs elővigyázatosság választja el

A cselekvést  a   kapkodástól,

A hőst  a forrófejűségtől

Hozzájárulhat ahhoz, hogy a legtöbbet élvezzünk és a legkevesebbet szenvedjünk, de számolva a valóság kényszereivel.

Csak méltányolandó cél érdekében erény, másként csak ügyesség lenne.

A legelső az, hogy ne ártsunk, a legelső, hogy oltalmazzunk. Ez maga a bölcs elővigyázatosság, amely nélkül minden erény tehetetlen vagy ártalmas lenne.

Az elővigyázatosság nem tiltja a kockáztatást, a veszélyt sem kerüli mindig.

(de felméri, hogy érdemes-e kockáztatni, ha igen, mekkora a veszély, mik a korlátok, mi a cél, miként lehet felkészülni az előadódó helyzetekre stb.)

Óvatlan dolog csak az erkölcsre hallgatni, de erkölcstelen dolog óvatlannak lenni.