Védőháló Kiscsoportos foglalkozás

MIRŐL IS VOLT SZÓ A FOGLALKOZÁSON? ÖSSZEFOGLALVA: 

AZ AKTÍV MEGHALLGATÁS

Az aktív meghallgatás lehetővé teszi, hogy beszélgetőpartnerünktől a lehető legtöbb információt megszerezzük, a hallottakat pontosan megértsük, sőt átérezzük.

A figyelemnek jutalomértéke van a beszélgetőpartner számára.

Ha figyelnek rá és megértik, az segíti őt abban, hogy kifejezze az érzéseit, megfogalmazza gondolatait, feltárja problémáit, s ebben a légkörben válik lehetővé számára saját problémáinak megértése, a megoldások megtalálása is.

A megértő, empátiás légkörben folytatott problémafeltáró beszélgetés az emberek kezelésének, az esetleg felmerülő konfliktusok megértésének és megoldásának alapvető eszköze.

Az aktív hallgatás zavarai

Amikor valaki beszél hozzánk, gondolataink gyakran elkalandoznak, például mert

1. Valami eszünkbe jut arról, amit mondott (pl. saját hasonló problémánk, korábbi negatív tapasztalatok stb.)
2. Találunk valami sértő elemet abban, amit mondott.(azon kezdünk el gondolkozni)
3.  Arra  készülünk, hogy mit fogunk mondani, ha ránk kerül a beszélés sora, meggyőző érveken, jó tanácson, vigasztaló szavakon stb.)

Az aktív figyelem azt jelenti, hogy a hallgató igyekszik figyelmét, érdeklődését szándékosan partnerére irányítani, annak minden megnyilvánulását nyomon követni, befogadni, legyen az szóbeli vagy nem szóbeli, tudatos vagy tudattalan, annak érdekében, hogy minél pontosabban megérthesse érzelmi, indulati állapotát, mondanivalója lényegét.

Az aktív hallgatás jelei

1. Szemkontaktus
2.  Bólogatás  (bátorítás, egyetértés, elismerés)
3. Odafordulás , laza testtartás

• felé hajolunk
• nem feszülten, türelmetlenül (izegsz, mozogsz), idegesen, készenléti ülésben
• testorientáció
• azonos testhelyzet (állva, ülve)
• álló, ülő helyzetben lábtartás

Figyelő hangok

         „Igen, értem”, „hm”, „valóban”, „folytassa”,

         Ezek azért jók, mert nem állítjuk le a beszédét, csak bátorítjuk.

Kérdezés

  Nyílt kérdés nem határozza meg a lehetséges válaszokat, hosszabb választ igényel, ezért a partner jobban megismerhető) ( „mi?”, „milyen?”)

Zárt kérdésekre csak igennel és nemmel, illetve rövid tényközléssel lehet válaszolni. A kérdező előre meghatározza, hogy miről folyjék a beszélgetés. („Mennyit mutatott a vízóra?”)

Ha a zárt kérdés egy előre meghatározott választ sugalmaz, azt szuggesztív kérdésnek hívjuk. Az ilyen kérdésre adott válasz kevéssé megbízható („Ugye nem akar becsapni”?”)

A kérdezés általában kedvező légkört teremt abban az esetben, ha az alábbi szabályokat betartjuk:

- Szorongás esetében használjunk bemelegítő, a feszültséget oldó zárt kérdéseket. („Volt-e már hasonló problémája?”)

- Kérdéseink kapcsolódjanak a partner által elmondottakhoz.

- Érdemes rákérdezni a partner által használt jelzőkre („érdekes”, „félelmetes”, „zavaró”, „kellemetlen” stb.)

- Kapcsolódjunk az általa korábban elmondottakhoz!( Említette az imént, hogy….)

- Tegyünk fel minél több nyitott kérdést!

• Újrafogalmazás

Így nemcsak arról tájékoztatjuk, hogy figyeltünk, hanem arról is, hogy jól értettük-e.

(„Ha jól értem, ön azt akarja mondani, hogy…..)

Visszajelzést többféle módon adhatunk:

•     saját szavait mondjuk vissza
•    a mi megfogalmazásunkban

• Az érzelmek visszatükrözése

Ez gyakran a partner viselkedését, látható, érzékelhető érzelmi állapotát kommentáló szóbeli megjegyzés („Amikor ezt és ezt mondta, úgy láttam, kicsit ideges volt, az volt az érzésem, hogy….) Jól láttam?)

•  Idézzük vissza a partner korábban mondott szavait!

            („Ön az előbb/egy hónapja azt mondta nekem, hogy…….”)

• Ne minősítsük   a partnert se negatív, se pozitív irányba! („Ön ragyogó ember”, „Ön egy csaló!”)

• Ne babráljunk! (pl. a kezünkben lévő tárggyal)
• Viszonylag keveset beszéljünk, csöndben és türelmesen hallgassuk meg.

• Az asztal elválaszt

• Nyitott kar, nyitott tenyér

•  Proxemika  (közelebb ülünk vagy lépünk hozz)

•  Érzelmek megnyilvánulásainak leutánzása  
•  „Nem értem”

  (Mondandója részletesebb megfogalmazására kérjük, ez azt jelenti, hogy még nem értjük őt igazán, de erősen érdeklődünk iránta. Magyarázatba kezd, „tanítani” fog bennünket. Sikerélményhez jut amikor bebizonyosodik: értjük őt.)