Kopjafa avatás, emlékkonferencia és emléktábla avatás

Kopjafa avatás

Balázs Lászlónak  (Szombathely, 1941. február 26 – Szombathely 1957. január 23)

Széleskörű civil összefogással méltó emléket állítottak   – az egyik legfiatalabb - ’56-os  áldozatnak a Szent Márton temetőben.  

2019. október 21.

Torjay Valter művészettörténész 2018.novemberében a szombathelyi Szent Márton temetőben bukkant rá Balázs László elhanyagolt sírjára. Az 1956-ban 15 éves diákot a forradalom kitörése után 3 nappal Nagykanizsán érte a lövés, majd 1957 elején a szombathelyi kórházban belehalt sérüléseibe.

Zalai és vasi civil szervezetek (a Szombathelyi és a Nagykanizsai Civil Kerekasztal, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, a Magyar Kultúra Lovagrendje, az OMSZ nagykanizsai mentőállomása, a Kanizsai Hevesi iskola, a Thúry György Múzeum, és a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium) összefogásával Kopjafát állítottak a Szent Márton temetőben, hogy méltó sírban nyugodhasson az egykori bányásztanuló.  Az avatásra 2019. október 21-én kora délután került sor. A  kopjafát megáldotta  Schauermann János  a Szent Márton plébánia plébánosa. Avatóbeszédet mondott Torjai Valter, a műsorban közreműködtek a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium diákjai.

Balázs László a szó jelentése értelmében nem volt mártír. Ő áldozat volt. Soha nem fog már kiderülni, hogy Balázs Lászlót ki (kik) lőtték le.  A miért oka valószínűleg az volt, hogy kijárási tilalom alatt ment az utcán.

Stampfel Szilvia 81 éves hölgy, aki akkor 19 éves volt és ismerte Balázs Lászlót, elmondta, hogy a fiú többször járt náluk, testvérével behívták, megkínálták, egyszer-kétszer a ruháját is kitisztították. A végzetes napon is náluk volt, könyörögtek neki, hogy Laci ne menj el, bajod lesz belőle. De a fiú azt mondta, el kell mennie, mert várják a szállásán. 

A golyó a diák gerincét is megsértette, ezért lebénult. A mentők – a kivonulási naplóban szereplő bejegyzés szerint  1956.október 26-án 23 óra 32 perckor vonultak ki Balázs Lászlóért  Dr. Krutsay Miklós akkori rezidens orvossal – aki az ajkai Magyar Imre Kórház még ma is minden nap aktív munkát végző, 87 éves patológus főorvosa.  A napló bejegyzése szerint tüdőlövés érte Nagykanizsán, a Kazinczy utcában.  Dr. Krutsay Miklós főorvos - aki akkor  26 éves volt - gyakornokként dolgozott a nagykanizsai kórházban, elmondta, ügyeletes volt, nem szabadott volna kimennie a mentővel, de komoly lőtt sérülésről értesültek, és fennállt a veszélye, hogy a fiú meghal. Még élt, amikor bevitték a baleseti sebészetre. 

1956. december 5-én – a szakszerűbb kezelésért – s mert Szombathely – Gyöngyöshermáni lakos volt, a Szombathelyi kórházba szállították át, ahol 1957.februárjában belehalt sérüléseibe. Az átszállítás ténye is rögzítésre került a kanizsai mentősök kivonulási naplójában

 Az 1957 januárjában elhunyt, majd hosszú évtizedekig méltatlanul elfeledett mártír emlékét ezentúl  a  Szombathelyi SzentMárton temetőben kopjafa, Nagykanizsán a Zeneiskola falán egy fekete gránittábla őrzi.