Családi Civil Nap az Őrvidék-házban

 A Szombathelyi Civil Kerekasztal  2018. május 19-én az Őrvidékházban megrendezett családi napon versenyzési és játék lehetőséget biztosítottunk a családok számára. Volt kosárlabda célba dobás, kapura rúgás, karika célba dobás, teke, kézi szorítóerő próba. Bár sütött a nap, de a szél nagyon fújt, ezért a karika célba-dobást a folyosón  folytattuk. A programot Varga Jenő – sokak által csak „jéglovagnak” ismert testnevelő tanár – a Civil Kerekasztal elnökségének tagja bonyolította le. Délben a résztvevők  elfogyasztották a finom  ebédet (pörkölt tarhonyával, uborkával) majd  13 órától a „Leo” Karate-do SE bemutatóját tekintették meg a résztvevők. A sportversenyek eredményeinek összesítését követően kihirdettük a győzteseket. Díjat kaptak: Kosárlabda:  Szibler Krisztián   és Szilassy Réka, kapu rárúgás:  Szibler Krisztián és Gáspár Ferencné, - karika célbadobás: Horváth József, -teke: Bakó Balázs és Kovács Ákos, - kézi szorítóerő Horváth József és Bakó Gusztávné.  Közbe megérkeztek a   MOA hastáncosai, akik műsorukkal elkápráztattak a nagyérdemű közösséget, majd  közös táncra hívták a résztvevőket. 15 órától a  Vakok és Gyengénlátók Vas Megyei Egyesületének elnöke   Gyuri  mutatkozott be vakvezető kutyájával és válaszolt az érdeklődők kérdéseire. Elmondta, hogy a vak ember számára a kutya nem segédeszköz. Sokkal több annál. Olyan társ, aki fogyatékosságával, jó és rossz tulajdonságaival együtt elfogadja és segíti a látássérült embert úgy, hogy teljes szabadságot, önállóságot és biztonságot nyújt. Képes alkalmazkodni a gazda napirendjéhez, életmódjához, de ugyanúgy – mint mi, emberek – szükségletekkel, érzésekkel, önálló gondolatokkal rendelkező élőlény. Egy fárasztó nap után neki is szüksége van egy kis lazításra, törődésre.

A vakvezető kutyát okosan kell szeretni. Meg kell találni a megfelelő módját a hálánk és érzelmeink kifejezésének. Bár szigorú szabályok szerint kell élniük, minden nap megkapják mindazt, amire érzelmileg és fizikailag szükségük van. A vakvezető kutyák a világ legboldogabb kutyái közé tartoznak, mert megélhetik azt, amiről legtöbb kutya csak álmodik: mindenhová a gazdival mehetnek és a nap szinte minden percét a gazdijukkal tölthetik…”

A vakvezető kutya  amikor rajta van a hám, gazdája mellett, kicsit előtte haladva, egyenletes tempóban, nem túl erősen húzva „vezet”. Segíti gazdáját az irányok megtartásában, főként abban, hogy véletlenül se lépjenek le a járdáról. Megállással jelzi a le- és fellépőket: a járda szélét és a lépcsőket. Tudja az irányokat (jobbra, balra, előre, fordulás), megtalálja a buszmegállót, helyet keres a buszon, oda tudja vezetni a gazdáját a zebrához, épületek bejáratához, bankautomatához.

Ha lehetséges, kikerüli az embereket, úthibákat és az összes olyan akadályt, amelyek a gazdájának nehézséget jelentenének, ha csak a fehér bottal közlekedne.

 A program végén mindenki  megköszönte, hogy részt vehetett a rendezvényen, és azt hogy jó hangulatban tölthették el a napot.